2016 január elején egyik barátnőm felvetette, hogy mi lenne ha elmennénk csapatostul teljesítmény túrázni... Belegondoltam, hogy amúgy sem vagyok egy nagy túrázós, de rögtön teljesítménytúrával indítanánk az évet, az nem semmi. Természetesen mindenki igent mondott, de arra nem gondoltunk, hogy ez mivel is fog járni. Izgatottak voltunk nagyon, nem telt el nap, hogy ne került volna szóba. A túra előtt egy héttel már annyira be voltunk zsongva, hogy a lelkesedésünk miatt még ketten csatlakoztak hozzánk. Így egy 9 fős csapattal vágtunk neki a nagy kalandnak. Elintéztem a szállást, az utazást megterveztem. Megegyeztünk, hogy egy nappal előbb megyünk, hogy ne kelljen hajnalban Pestről indulni. Január 29-én Gyöngyösön aludtunk, ami már magában egy jó kis csapatépítés volt. Szombat reggel indultunk Gyöngyösről. Menterend szerinti busszal terveztünk menni, amit majdnem lekéstünk mert kicsit késve indultunk el, de nem volt semmi gond, mert a szervezők külön buszjáratokat indítottak a túrázóknak. Megérkeztünk Mátrafüredre és mentünk is az iskolába ahol volt a regisztráció. A bejelentkezés hamar megtörtént, papír idő szerint 7:43-kor már el is kezdtük a túrát. De előtte nem maradhatott el az élénkítő nedű :)
A Téli - Mátra Teljesítménytúrán a S túrát választottuk ami 19 km volt és 611 méter volt a szintkülönbség. A teljes hossz alatt 3 ellenőrző pont volt, ahol pecsétet kellett szereznünk. Az első pihenő kb. 6 km után volt, Lajosháza. Az első szakasz még kimondottan könnyűnek volt nevezhető, bár a pihenő előtti meredek lejtőn való lejutás tartogatott némi esést magában. Már a kezdet is kicsit necces volt, mert rengeteg helyen meg volt fagyva az út, ami nagyon csúszós volt.
A második szakasz már jóval nehezebb volt és kihívásokkal volt tele. Előző este sok eső esett, így a földes részeken dagonyázni volt lehetőségünk. Ezzel nem lett volna gond, ha nem lett volna az út 70%-a mocsaras. Így sajnos kénytelenek voltunk a sárban csúszkálni, beragadni. Ez eléggé nehezítette a helyzetünket és le is lassított minket. Nagy kihívást jelentett, hogy az utat keresztező patakokon át kellett jutni.
Több alkalommal is a vízbe kellett lépni, hogy át tudjunk menni a túloldalra, ezért nem csoda, hogy be is ázott a cipőnk. A sok lábmosást már csak a sár tette még izgalmasabbá.
Sajnos az első ellenőrzőponton nem pihentünk, ezért út közben volt egy kis rosszullét, de hamar átlendültem a holtponton. A második megállónál, Vörösmarty-th, ettünk, ittunk és végre ültünk egy picit. Viszont túl sok időt nem akartunk itt tölteni, mert egy idő után már elkezdtünk fázni. Tovább is mentünk a harmadik szakaszra ami a legnehezebb volt az emelkedőket tekintve. Ezen a szakaszon két hídon kellett átkelni, meredekebb részen kellett felfele mászni és eközben nagyon csúszott a talaj. Jeges volt, saras és még falevelek is voltak. Ez a kombó kimondottan nem volt kellemes. A szakasz felénél megérkeztünk Mátraházára, ami a túra csúcspontja volt. Innen már csak lefele vezetett az út. Elhagytuk a települést, sportcentrumot, szanatóriumot és közeledtünk az utolsó ellenőrzési ponthoz. Amikor még az ellenőrzőpont előtt jártunk szembesültünk azzal, hogy 45 percünk maradt szintidőn belül megcsinálni a túrát. 8 perccel később elérkeztünk az utolsó ponthoz, ahonnan még 3,9 km várt ránk.
Ki is volt írva, hogy 50 perc. Innentől kezdve aki eddig nem futott, az is elkezdett, hogy még időben beérjen. Mi is, akik hárman elől mentünk a csapatból elkezdtünk futni, de csak az egyikőnk csinálta végig. Ketten kényelmesen besétáltunk. Ami nem is volt rossz, mert csak 6 perccel a szintidő után értünk be, ami így is nagy szó, ahhoz képest, hogy ez volt az első teljesítménytúránk.
Nagyon büszke vagyok a csapatra, hogy teljesítettük a túrát. Magamnak pedig bebizonyítottam, hogy nem volt rossz ötlet az előző két túra. A túra nagyon jó hatással volt ránk. Csapatépítés szempontjából nagyon hasznos volt az egész nap. Az izomlázat, lábfájást nézve annyira már nem. De persze ez a túra utáni napokban volt a legrosszabb.
Köszönöm, hogy ilyen szuper csapattal lehettem és már nagyon várom a további túrákat.
K.