Elérkezett az első teljes nap, amit Berlinben töltöttünk. Most már bezsongtam, hogy végre megismerhetem az egyik olyan várost amit már régóta szeretnék megnézni.

Reggel megreggeliztünk és utána nyakunkba vettük a várost a csapat egyik felével. A másik fele készült a délutáni Herta-Dortrmund focimeccsre, ezért ők nem jöttek velünk. A városba egy vonattal mentünk be, ami jó közel van a szállásunkhoz és hamar beérünk vele a belvárosba. Ráadásul sok mindent láttunk a környékből is, mert nem a föld alatt mentünk.

Első megállónk az Alexanderplatz volt. Itt található a híres világóra, a berlini tévétorony. Ide csak azért nem mentünk fel, mert már attól tériszonyunk volt, hogy előtte álltunk és felfele néztünk. Nem vagyok tériszonyos, de most az egyszer tényleg nem mertem bevállalni, hogy felmenjek rá. A torony után elindultunk gyalog a város többi nevezetességéhez.

Mariakirche, Poseidon szobra, városháza (Rathaus). Kicsit érdekes volt, hogy a város csövei pont a városháza előtt haladtak el, ráadásul csúnya rózsaszínűek voltak. Nem igazán mutatott jól egy nevezetesség előtt. Másrészt pedig nagy építkezések voltak, így egy normális képet sem lehetett csinálni daru nélkül.

Ezek után továbbhaladtunk a Karl-Liebkneicht Straße-n. Miután áthaladtunk a Spree folyón megérkeztünk a berlini dómhoz. (Berliner Dom).

Kívülről nem nyerte el annyira a tetszésemet a dóm. Mellette található az Altes Museum. Továbbmenetelünk egy kézműves vásárba torkollott. (Berliner Art Markt). A helyi kézművesek árulták portékájukat. Különlegességekben gazdag piac volt.
A piac után továbbsétáltunk az Unter den Linden-en. Jobb kéznél található a Humboldt egyetem. Térképen láttam, hogy az út túloldalán van az állami operaház. (Staatsoper). Gyanus volt, hogy elmentünk mellette, de nem ismertük fel, ugyanis éppen felújítás alatt állt az opera.

Körülötte konténerek, daruk. Egy érdekes véletlennek köszönhetően – teszem hozzá megtervezés nélkül – eljutottunk a Gendarmen marktra. Itt található a tér két szélén egy-egy templom. A két templom között pedig a Konzerthaus. Utunk további része a a Friedrich Straße-n vezetett. Találtunk egy kávézót ahova beültünk inni valamit, mert nagyon megszomjaztunk. Szerencsénkre a pincérnő magyar volt és segített nekünk, nagyon készséges volt. Viszont a legérdekesebb, hogy a kávézó egy autószalonból nyílt. Miután megittuk a vizünket megnéztük a szalont. Jobbnál-jobb, szebbnél-szebb autók voltak kiállítva.

A szalon után a Brandenbrugi kapuhoz (Brandenburger Tor) vettük az irányt. A kapu előtt volt egy tűntetés, amit én nem egészen értettem, mert a menekültek tüntettek, de nem tudom, hogy miért… A kapu környékén vannak a nagykövetségek. Természetesen közvetlenül mellette volt a magyar. Nekem csalódás volt a kapu, mert eddig amilyen képeket láttam róla, semmilyen épület nem látszódott amik valójában mellette állnak. Szép volt a kapu, csak máshogy képzeltem el. Átmentünk a kapun és szembe vele láttuk a Siegessaule-t. A kaputól elindultunk jobbra a Bundestag im Reichstag felé.

 A Reichstag után elmentünk a metróhoz (U-bahn), hogy azzal menjünk egy megállót a berlini főpályaudvarig. (Berlin Hauptbahnhof) Ez a pályaudvar nagyon tetszett. Olyan volt, mint egy bevásárlóközpont, aminek az alján volt a vasútállomás. Az egész épület üvegből volt, nagyon jól nézett ki. A pályaudvaron megkerestük a városi vasutat. Ezzel elmentünk egészen a Tiergarten-ig. Amikor mentünk a városba, akkor nézelődés közbe észrevettük, hogy van egy bazár a Tiergarten-nél. Meg is beszéltük, hogy visszafele megnézzük. Időzítés szempontjából nem voltunk túl profik, mert sikerült felszállnunk egy olyan vasútra, amivel rengeteg szurkoló utazott a meccsre. Nem is kell mondanom, hogy a hangulat már meg volt alapozva.

Miután leszálltunk kb. 5 perces séta után megérkeztünk a bazárhoz. Ezt a vásárt leginkább az otthoni Ecseri piachoz vagy a Józsefvárosi piachoz tudnám hasonlítani. Az árukat tekintve, egy komplett lakást fel lehetett volna szerelni. A rengeteg ékszer, lakás dekoráció, kilincs, kézműves termék még csak a választék kezdete. Ha itt valamit nem talál meg az ember, akkor az nem is létezik. Az árusok, akikkel beszélgettem, elmesélték, hogy Argentínából, Brazíliából érkeztek.  Miután körbenéztünk, ettünk egy Rotbratwurst-ot. Az éhség megszüntetésére igazán ideális volt.

Megbeszéltük, hogyha már Berlinbe vagyunk, akkor nézzük meg az olimpiai stadiont. Felszálltunk a vasútra. Azt viszont elfelejtettük megnézni, hogy melyikre szálltunk és nem tudtuk, hogy jó helyre megyünk-e. Mivel vettünk egy napijegyet, így nem aggódtunk amiatt, hogy megbüntetnek minket. Bár ellenőrt egyet se láttunk egész nap. Miután beletörődtünk, hogy valószínűleg nem a stadionhoz megyünk, egyszer csak bemondták, hogy a következő megálló: Olimpiastadion. Ekkor nagyon megörültünk, hogy nem mentünk felesleges köröket. Leszálltunk és láttuk, hogy a meccs miatt jó nagy szemét volt a környéken. A meccs még nem kezdődött el, de már elkezdtek takarítani. A hajléktalanok egészen jól jártak, mert rengeteg sörös üveget tudtak összeszedni, amit ha visszaváltanak, akkor jó pénzt kaphatnak érte. Nem mentünk nagyon közel a stadionhoz, mert még sok szurkoló volt kint a stadionon kívül. Viszont a hangulat az hihetetlen volt. Kint hallottuk, ahogy a szurkolók készülnek a meccsre.

A sok séta után kitaláltuk, hogy ha már napi jegyünk van, akkor menjünk egy kört a vasúttal. Már elhagytuk a belvárost is, amikor megnéztem, hogy hány megállója van ennek a vasútnak. Mikor rádöbbentem, hogy nagyon sok, akkor visszafordultunk, mert még el kellett mennünk vásárolni. Visszaértünk a szállásra, kicsit lepihentünk és utána lementünk a szembeni boltba megvenni a dolgokat, amiket haza szeretnénk vinni.

Az időzítés szempontjából nagyon szuperek voltunk, mert mire végeztünk a vásárlással, a csapat másik fele visszaért a meccsről. De előtte még a közeli cukrászdába ettünk egy epertortát, ami isteni finom volt. Megfogadtam, hogy addig nem mehetek haza Berlinből, amíg egy süteményt nem eszek abban a cukrászdában. Első este amikor sétáltunk kinéztünk egy éttermet, ahova be akartunk este ülni, de valahogy nem találtuk meg. A hosszú nap után, már mindenki úgy volt vele, hogy mindegy mit eszünk csak valahova üljünk be. Találtunk is egy nagyon szuper olasz éttermet, La Cantina. Előételnek kaptunk olívabogyót, mini baquettel.

A pincérek nagyon kedvesek és türelmesek voltak. Én ettem egy finom paradicsomlevest és egy tengergyümölcsei-s tésztát. Ez persze nem volt az étlapon, de mivel hárman is ilyet szerettünk volna enni, megkérdeztem van-e és szerencsénkre volt. Igaz nem tudtam megenni az egészet, mert nagyon tele voltam már. Pedig finom volt. A nap befejezéseként nagyon jó volt ez a kis vacsora. Utána visszamentünk a szállásra és megbeszéltük a további teendőket, majd nyugovóra tértünk.

K.